Kollégánk, Pogány Ágnes írása a legfrissebb Rubiconban!

A két világháború közötti világgazdaságban egymást követték a súlyos krízishelyzetek. Míg az Egyesült Államokban az I. világháború utáni évtized a prosperitás kora, a „golden twenties” volt, a gazdaság dinamikus növekedését csak 1920−1921-ben törte meg egy rövidebb recesszió, addig Európa már a világháború következményeivel is nehezen birkózott meg.

Sok országban csak az évtized közepére sikerült helyreállítani a gazdaságot, stabilizálni a valutát. 1928-tól pedig egyre sűrűsödtek az újabb krízis előjelei. Az évtized végétől a világ évről évre egyre mélyebben süllyedt az addig példátlan mértékű, hosszan elhúzódó világgazdasági válságba.

A nagy válság kiváltó okairól, lefolyásáról nagyon sok elemzés született az azóta eltelt évtizedekben, a kilábalás történetével viszont alig foglalkoztak, és jóval kevésbé ismert, hogyan sikerült megállítani a visszaesést, a növekvő munkanélküliséget, a nyomort és újra beindítani a gazdaság növekedését.

Az alábbiakban arra keressük a választ, milyen válságkezelési stratégiákat alkalmaztak a világ néhány országában, és mennyire voltak ezek sikeresek. Végül Magyarország esetében is megvizsgáljuk, hogyan próbálták a kormányzatok leküzdeni a gazdasági krízis következményeit.

(A cikk folytatása a lapban, nyomtatásban és online.)