Mátay Mónika előad a Sajtó és nyilvánosság konferencián

Mátay Mónika előadásának rezüméje:

1954-ben emléktábla került a keszthelyi Kastély utca 5. szám alatti ház homlokzatára. 1810. október 7-én ebben a házban született, amint a tábla hirdeti: „az első modern újságíró”, Nagy Ignác. A márványtáblát halála századik évfordulójára helyezte el Keszthely városa. Ma már kevesen ismerik a nevét, pedig a reformkor egyik legsikeresebb szerzőjeként tartották számon, tizenkét füzetből álló, Magyar titkok címmel közzétett életképsorozatának több előfizetője volt, mint Vörösmarty összes munkáinak. Nemcsak látta a biedermeier Pest-Budát, hanem megírta, mozaikképekben rögzítette és láttatta az olvasókkal. Íróként úgy dolgozott, mint valami realista fotós: megmutatta a várost. Megjelenítette a gyatrán takarított, koszos, bűzös, rosszul égő olajlámpákkal gyéren megvilágított utcákat, hírt adott akasztásról, halálos gázolásról, Dunába esett áldozatról, elhajított csecsemőről, levágott női fejről. Ez utóbbiról 1845 júliusában négy hírben tudósított, sajátos technikát dolgozva ki: a többször felbukkanó híradáshoz minden alkalommal új kommentárt fűzött. A reformkor dicsőséges víziója szinte kikezdhetetlenül tartja magát. Azonban Nagy Ignác szövegeit olvasva, a korabeli lapok hírrovatait vagy a Torzképekben, Magyar titkokban közzétett életképeket, testet ölt a reformkor sötétebb kontúrú, realistább portréja. Az előadásban Nagy Ignác pályaképét mutatom be, és értelmezem az író/újságíró helyét a magyar nyilvánosságtörténetben.

Forrás és további információk: OSZK