Szívós Erika és Mátay Mónika a Kádárizmus-konferencián

Tanszénkvezetőnk, Szívós Erika és Tanszékünk docense, Mátay Mónika szekciószervezőként és előadóként is részt vállalt a Miskolcon megrendezett Országos jelenkor-történeti konferencián. Az alábbiakban absztrakjaikat tesszük közzé:

Szívós Erika: Városok és tudástranszferek: magyar várostervezők, építészek nemzetközi kapcsolatrendszere és szakmai mobilitása a Kádár-korban

Előadásomban azt vizsgálom, hogy a magyar építészek, várostervezők és más, városokkal foglalkozó szakemberek milyen szerepet játszottak 1956 után a tudástranszferekben, az új paradigmák közvetítésében saját szakterületükön belül, és hogyan járultak hozzá ahhoz, hogy az államszocialista Magyarországon a várostervezésre, valamint az épített örökséghez való viszonyra hatást gyakoroljanak az aktuális nemzetközi trendek. Kitérek arra is, hogy az építészek és urbanisták nemzetközi szakmai kapcsolataik, tanulmányútjaik, külföldi munkáik és munkavállalásuk révén hogyan váltak transznacionális hálózatok és egy globális munkaerőpiac résztvevőivé, és szakértőkként milyen tapasztalatokat szereztek nem csak Európában, hanem az Európán kívüli világban is. Az előadás ugyanakkor felhívja a figyelmet a mobilitás korlátaira, amelyek még egy viszonylag liberális államszocialista ország tudásexport-politikájában is benne rejlettek: az állami ellenőrzés különböző formái - beleértve az állambiztonsági megfigyelést is - egészen 1989-ig jellemezték a rendszert, és ez - más szakmákhoz hasonlóan - az urbanisták és építészek nemzetközi mobilitására is hatással volt. Az előadás arra is kitér, hogy Magyarország számára milyen előnyöket és potenciális kockázatokat rejtett magában az, hogy az ország vezetése a műszaki értelmiség számos tagját engedte akár éveken át külföldön dolgozni. A külföldi munkavállalás erős és monopolisztikus állami kontrollja és az állambiztonsági megfigyelés ebben az értelmezésben nem mellékesen említendő dimenziók, hanem nagyon is centrális elemei egy ambivalens rendszernek: nem csak arról volt szó, hogy a külföldön dolgozók kapcsolatba kerülhettek - és rendszeresen kerültek is - nyugati szakmai körökkel, hanem hogy kiépíthettek egy olyan kapcsolatrendszert, melyre támaszkodva akár Magyarország végleges elhagyását is vállalhatták. A titkosszolgálati kontroll ebben az értelmezésben a humán erőforrások itthon tartásának egyik eszközeként is értelmezhető: nem utolsósorban az volt a célja, hogy igyekezzen megelőzni az illegális kivándorlást (a disszidálást) és a műszaki értelmiség, a hazai szakembergárda képviselte szellemi tőke elvesztését.

Mátay Mónika: A Magyar Tenger Pálóczi Horváttól Ötvös Csöpiig

A "magyar tenger" metaforát Pálóczi Horváth Ádámnak tulajdonítják, aki számos versében megénekelte "Pannónia Tenger" néven a Balatont. A Balaton-régió a 18. század végi racionalizálási-megsemmisítési tervtől óriási változáson ment keresztül száz év vagy annál is levesebb idő alatt, amikor Közép-Európa kedvelt üdülőhelyévé, nyaralási, sport- és szabadidős övezetté, egyben ikonikus magyar kulturális helyszínné vált. Csokonai "A tihanyi Ekhóhoz" című verse, Pálóczi-Horváth magyar tengere, a füredi Anna bál, Jókai Krisztyán Tódora a balatoni rianásban, Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza szerelme, Lipták Gábor legendái, Tatay Sándor badacsonyi remetésége, Hamvas Balaton-felvidék Toscánája A bor filozófiájában, Kálmán Imre zenéje, Egry József képei vagy a Csöpi-filmek - csak, hogy néhány példát idézzek - egyedülálló és megismételhetetlen tartalommal töltötték meg a Balatont. Egyben meghatározták a tó magyar nemzeti identitásban betöltött kitüntetett szerepét is. Az előadásban kísérletet teszek a Kádár-kori Balaton longue dureé időkeretben való végig gondolására, pontosabban a Balaton folytonosság-kérdéseinek elemzésére. Azt próbálom értelmezni, hogyan hatottak a politikatörténeti törések, Trianon, majd a magyar tenger geopolitikai helyzetének megváltozása, illetve a totális diktatúrák bevezetése a kollektív/regionális identitásra és az emlékezetre. Egyáltalán meddig van, ha van, és milyen formában regionális identitás, vagy éppen nincs, mert a kulturális szakadás lehetetlenné teszi a létrejöttét? Ebben a folyamatban milyen helyet foglal el a gulyáskommunizmus, a Magyar Tenger partján tűrt-tolerált nyugatot imitáló világ? A Balaton a modernkori magyar államalakulatokban olyan különleges identitásképző, amely lehetővé teszi a nemzeti narratíva újragondolását. Ha a hidegháború diskurzusát újra lehetett teremteni a tóparton, ha a kultúra szövetét gazdagon lehetett szőni, a társadalmat és a gazdaságot ki lehetett nyitni a gulyáskommunizmus évtizedeiben, akkor ez a régió nemcsak visszatükröz, hanem formatív erővel bír.